Két világnézet határán

„A tüzetesebb vizsgálódás nyomán észre kell vennünk, hogy az Isten létének kérdésére irányuló gondolatsorok számára létezik egy titokzatos határvonal, amelyet a filozófus vagy átlép, vagy nem. A világegyetem törvényeinek, evolúciójának, az események filozófiai magyarázatának útján szorosan együtt haladhat a marxista és a keresztény gondolkodó. Azaz teljes egyetértésben rögzíthetik a világ »hogyan«-ját. Ezzel azonban elérkeznek ahhoz a határhoz, amelynek átlépése annyit jelent a filozófus számára, hogy e »hogyan« regisztrálása után felteszi a »miért« kérdését.”
(Részlet a tanulmányból)

„Lehet-e Istenben hívő az az ember, aki elfogadja a marxista világnézetet? Általában véve ezt a lehetőséget mind a keresztény, mind a marxista oldal tagadja. Az írás szerzője szerint azonban a kontraszt nem áthidalhatatlan. Az alapvető problémák felvázolása után rámutat arra, hogy az Istenben hívő keresztény és a hitetlen marxista egyaránt kérdező és érdeklődő lény. Pontosan ez az alapvető emberi magatartás az, ami aztán a gyakorlati, de az elméleti utak konvergenciájára is mutat. Csak egy valóság van – írja a szerző –, és az általános emberi meggyőződés szerint ezt bizonyossággal felismerhetjük. Ennek ellenére vannak különbségek a nézetek között, amelyek összehangolására törekedni lehet, és kell is. Optimista nézetét Teilhard de Chardin értelmezésére és a II. Vatikáni Zsinatnak az eszkatologikus reményről szóló tanítására alapozza.”
(Rezümé – Turay Alfréd, a római Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasa, 1971)

A tanulmány megjelent:
Teológia – Hittudományi Folyóirat 5. (1971) / 1971 / 2. szám / Turay Alfréd: Két világnézet határán

Online olvasható/letölthető