(Elhangzott a Szegedi Hittudományi Főiskola 1997. évi ünnepélyes évnyitóján.)
„Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál” – írja Pál apostol a rómaiaknak szóló levélben. Ezt a bibliai idézetet választottam az 1997/98-as tanévnyitó és tanulmányi esztendő mottójául.
Az idézet első részében szereplő szeretet (agapé) kifejezésen elsősorban nem valamilyen elméleti elfogadást vagy érzelmi vonzódást kell értenünk, hanem annak tevékeny akarását, hogy Isten jelen legyen életünkben. A szeretetnek mint tevékeny akarásnak két egymást föltételező és egymástól elválaszthatatlan iránya van: az egyik az Isten, a másik az embertárs felé mutat. Istent akkor szeretem igazán, ha az evangéliumi útmutatásoknak megfelelően élek. Embertársamat pedig akkor szeretem jól, ha olyan légkört tudok teremteni, amelyben a másik szabadon megtalálhatja az Istent. Egyik sem könnyű dolog! Nem csoda, hogy egyes filozófusok a szeretetet a művészetek közé sorolják. Ez esetben azonban olyan művészetről van szó, amelyet minden embernek el kellene sajátítania.
Akik a szeretet művészetét gyakorolják, azoknak minden javukra szolgál. Ez a „minden” szó szerint értendő. Megfontolandó, hogy az ajándékok és a sikerek mellett a keserű tapasztalatok és a bukások is a „minden” címszó alá tartoznak. Ezt azért hangsúlyozom, mert az előttünk álló esztendő nemcsak jót ígér, hanem fájdalmas eseményeket is rejteget. A kisebb-nagyobb tanulmányi kudarcoktól, a sikertelenség érzésétől, a magányosságtól, a hit kríziseitől és a bűnöktől semmiféle csoda sem fog megkímélni bennünket. Tudomásul kell vennünk, hogy a jelen üdvrendben csak keserű tapasztalatok, bukások és vergődések árán kerülhetünk közelebb Istenhez. De ha akarjuk, ha kérjük, ha bűnökkel bemocskolt lényünket Isten kezébe helyezzük, akkor Ő a keserű élményeket és a bukásokat is javunkra fordítja.
Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál. A tanév folyamán sokszor gondoljanak e reményt sugárzó szentírási idézetre! És most, amikor hivatalosan megnyitom az 1997/98-as tanulmányi évet, arra kérem Istent, segítsen bennünket, úgy alakítsa életünket, hogy sikereink és keserű tapasztalataink egyaránt javunkra váljanak.