Matthäus Kaiser: Miért (nem) szabad az újraházasodott elváltaknak szentségekben részesülniük?

„Ferenc pápa apostoli buzdításában olvassuk a következő sorokat: »…Az Eucharisztia, jóllehet a szentségi élet teljességét jelenti, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngéknek. E bizonyosság(ok)nak lelkipásztori következményei is vannak, melyeket okosan és bátran meg kell fontolnunk…« (Evangelii Gaudium, 47). 
Az alábbi írás az ilyen okos és bátor megfontolások közé tartozik.”
(A fordító előszava)

„A házasság e tradicionális felfogását azonban a II. Vatikáni Zsinat az Egyház legfőbb tekintélyét megjelenítő egyetemes zsinatként túlhaladta, és egy olyan megújított házasságfogalommal helyettesítette, amely az isteni kinyilatkoztatásra támaszkodik. … A zsinat megújított házasságfelfogásában a házasság nem két szerződő fél közötti jogviszony, hanem személyes élet- és szeretetközösség, amelyben a férfit és a nőt, akik személyekként kölcsönösen egymásnak adják magukat és elfogadják egymást, Isten úgy köti egybe, hogy már nem ketten vannak, hanem egy valóságot alkotnak. A házasság e szemléletében a nemi egyesüléshez való jog nem a házasság lényegi eleme, hanem a személyes élet- és szeretetközösségből fakadó jog, mivel ez a közösség a nemi egyesülésben jut kifejeződésre, és általa valósul meg.”
(Idézet a cikkből)

A fordítás alapjául szolgáló cikk: Warum dürfen wiederverheiratete Geschiedene (nicht) zu den Sakramenten zugelassen werden? (Stimmen der Zeit 11/1993, 741–751. o.) 

A dokumentum innen letölthető (pdf).