Evangéliumi homíliák – A év

„Ha Keresztelő János össze is kapcsolta Jézus alakját a szenvedő Szolgáéval, azt még nem tudhatta, hogy Jézus nem úgy váltott meg ben­nünket, hogy szenvedett helyettünk, és nekünk már nincs tennivalónk azon kívül, hogy örülünk az ő megváltó szenvedéséből fakadó ajándéknak. Nem tudhatta, hogy Jézus megváltó áldozatának és ajándékának lényege nem az, hogy megtett valamit helyettünk, hanem az, hogy lehetővé tett számunkra valamit. Ő a mennyei Atya kezéből teljes bizalommal elfogadta a bűnök miatt bizonytalanná, gyötrelmessé és reménytelenné váló emberi sorsot, s egész lényének odaadásával viszonozva a mennyei Atya szeretetét megvaló­sította a tökéletes embert. Tette ezt azért, hogy szabad akaratú embertest­vérei számára is lehetővé tegye a hatékony bűnbánatot, Isten szeretetének viszonzását, vagyis a tökéletes ember megvalósítását.”
(Évközi 2. vasárnapi homília, részlet)

„Jézus arra utal, hogy szimbolikus tettének jelentése csak az ő halála és feltámadása után válik majd érthetővé a tanít­vány és a világ számára. Csak halála és feltámadása után válik világossá: ez a lábmosás az ő megváltó kereszthalálát, azt a megalázkodó szolgálatot szimbolizálja, amely lehetővé teszi követői és minden ember számára a vele való teljes közösséget, a bűnös állapotból való szabadulást és azt, hogy vele együtt a mennyei Atyához juthassanak. Jézus tudatában van annak, hogy az igehirdetését elméletileg elfogadó tanítványai már tiszták, vagyis az örök élet várományosai. Arra is utal azonban, hogy ezt az ajándékba kapott tisztaságot minden nap köszönettel el kell fogadniuk. Egyértelműen jelzi azt is, hogy ez az elfogadás csak azzal a segítséggel lehetséges, amelyet az ő megváltó kereszthalála nyújt majd tanítványainak és minden jóakaratú embernek. „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta” – mondja tanítványainak. Ennek a nehezen értelmezhető mondatnak valószínűleg ez a jelentése: aki vendégségbe készülve reggel megfürdött, annak csak a lábát kell megtisztítania az út porától, ha meg­érkezett vendéglátójához. Ez a mindennapos megtisztulás mint az isteni vendégségbe jutás feltétele azonban csak Jézus segítségével lehetséges. Akit Jézus tanítása egyszer tisztává tett (vö. Jn 15,2–3; 1Ján 1,7), annak is szük­sége van arra, hogy naponta megújítsa a Jézussal való sorsközösség vállalá­sának szándékát. S ehhez az elfogadáshoz, a jézusi tanításhoz való minden­napos ragaszkodáshoz az erőt az ő keresztáldozata adja meg, amelyet a lábmosás megalázkodó cselekedete szimbolizál.”
(Részlet a nagycsütörtök esti homíliából)