Ismeretelmélet

„A zsidó és a keresztény hagyomány tanúsága szerint a misztériumként megsejtett feltétlen Lét fellebbentette önmagáról a fátylat, revelálta (feltárta, kinyilatkoztatta) önmagát. A következőkben ennek a kinyilatkoztatásnak útmutatásait figyelembe véve, de továbbra is a transzcendentális módszert használva, kutatjuk a tudatos emberi tevékenységek végső alapját.”
(Idézet a Bevezetésből)

 

 

„Elemzésünk tárgya az emberi megismerés volt. A személyes életünk titkait és a világ színes forgatagát megvilágító megismeréssel akartunk közelebbről megismerkedni. – Vizsgálódásunkat három szinten végeztük.

Az első szinten fenomenológiai módszerrel írtuk le az ismerettevékenység főbb tulajdonságait, összetevőit, meghatározóit és határait. A reflexió kezdeti foka azonban olyan problémákat is feltárt, amelyek további elmélyülést és új módszer bevezetését tették szükségessé.

A második fokon az ismerettevékenység és a valóság összefüggését vizsgáltuk a transzcendentális módszerrel, s a megismerés végső lehetőségi feltételeit keresve jutottunk a valamennyi tevékenységünket átható és körülölelő Lét misztériumához. A Lét bizonyult ismereteink alapjának. Kiderült, hogy a Lét értelmezése feloldhatatlan nehézségekbe ütközik, s meggyőződhettünk arról, hogy ebben az értelmezésben nem függetleníthetjük magunkat alapvető világlátásunktól, világnézetünktől.

A harmadik szinten a hit vezérelte transzcendentális módszer segítségével és a keresztény kinyilatkoztatás útmutatásait figyelembe véve, olyan értelmezési kísérletet mutattunk be, amely Istenben látja valamennyi tudatos emberi tevékenység alapját. A filozófiai módszert itt sem tagadtuk meg, hiszen ezen a szinten is a következtető értelmi gondolkodás és a végső alapokat fürkésző emberi szellem erejében hatoltunk előre. A filozófiai kutatáshoz viszonyítva »külső segítségnek« számító kinyilatkoztatás csak kutatásunk irányát szabta meg, de nem változtatta meg a filozófiai módszert.

Elemzésünk elején talán úgy gondoltuk, hogy könnyű dolgunk lesz, mivel semmi sincs annyira közel hozzánk, mint éppen megismerésünk. Ám fokozatosan meggyőződhettünk arról, hogy nagyon sok problémát, paradoxont és feloldhatatlan nehézséget rejtő vállalkozásba kezdtünk, amikor a megismerés titokzatos világának feltárását tűztük ki célul. Meggyőződhettünk arról, hogy a megismerés az egyik legcsodálatosabb és legrejtélyesebb dolog a világon, s megsejthettünk valamit annak az élménynek varázsából, amelynek nyomán Aquinói Szent Tamás azt állította, hogy »a lélek valamiképpen minden« (I. q. 16. a. 3.).”
(Idézet a Befejezésből)

 

Tartalom

Bevezetés

A megismerés fenomenológiája

1. A fenomenológiai tapasztalat és módszer fogalma

2. A megismerés valós, tudatos és intencionális jellege

3. A megismerő és a megismert azonosságának és különbözőségének problémája

4. A megismerés intencionális játéka

5. A megismerés heurisztikus jellege

6. A megismerés hermeneutikus jellege

7. A következtető értelmi megismerés

8. A megismerés tér-idő horizontja és történelmisége

9. A megismerés társadalmisága, személyes jellege és interperszonalitása

10. A megismerés és a nyelv kapcsolata

11. A megismerés és a fenomenológiai igazság

A lét mint a megismerés transzcendentális alapja

12. A transzcendentális tapasztalat és módszer fogalma

13. A megismerés „a priori” struktúrái és a lét

14. Az alany és a tárgy szembenállásában jelentkező lét

15. A létről való gondolkodás és beszéd nehézségei

A megismerés végső lehetőségi feltétele

16. A végső alapra irányuló tapasztalat értelmezése

17. Az isteni fény mint a tudat világosságának alapja és célja

18. A feltétlen igazság mint az érthetőség és a megértés alapja

19. A legfőbb jó mint értékfelismerő megismerésünk alapja és célja

Befejezés

Irodalom