Az istenérvek a transzcendentális módszer megvilágításában

„Az istenérvek bizonyító erejének elfogadása végső fokon az ember szabad döntésének függvénye. Isten létének igazsága… olyasvalami, ami az embert személye mivoltának legmélyebb pontján érinti és állásfoglalásra készteti.” (Idézet a könyvből)

„A teodiceai istenérvek feladata egyrészt az érzékelhető világnak a végső alap felől történő értelmezése, másrészt az Isten létébe vetett hit észszerűségének igazolása.

A filozófus nem feltételezheti előre Isten létét. De az életet nem a filozófus agyalja ki, és ez az élet sok olyan adatot szolgáltat, amely a filozófiai magyarázatra szorul. A világ léte, a kozmoszban fellelhető rend, az ember végtelenbe mutató boldogságvágya stb. magyarázatot követel. Nem zárhatjuk ki eleve, hogy ez a magyarázat abban a titokzatos valóságban rejlik, aki a vallás Istennek nevez.

Minden embernek – még a nem hívőnek is – van valamiféle homályos elgondolása Istenről. De miért foglalkozik az ember Istennel, és mi az isteneszme megalkotásának végső lehetőségi feltétele? A misztérium iránti fogékonyság, a vallás, de ugyanígy az istentagadás is a valóság adatai, és ezek az adatok joggal keltik fel a jelenségek végső alapját kereső filozófus érdeklődését.”

(Részlet a könyvből)

Az istenérvek a transzcendentális módszer megvilágításában című kézirat később átdolgozva Istent kereső filozófusok címmel jelent meg.

A dokumentum innen letölthető (pdf).