Az ember és a kozmosz – kozmológiai antropológia

„A filozófiai antropológia az ember önértelmezése. A kozmológiai antropológia ennek az önértelmezésnek az a területe, amely a kozmosz, a természet felől magyarázza az embert.”

(Idézet a Bevezetésből)

„A teológia hittel elfogadott axiómákból indul ki…, és a kinyilatkoztatás fényében tesz logikus megállapításokat a kozmoszról mint Isten dicsőségének hirdetőjéről és az emberi üdvösségtörténet játékteréről. A filozófus módszertani meggondolásokból zárójelbe teszi a hit irányjelzéseit, és pusztán az emberi értelem erejére hagyatkozva értelmezi a kozmoszt, és keresi végső alapját…

A kozmosz nem valamiféle rideg magánvalóság, hanem az anthróposz (ember) szülőanyja, dajkája, kiegészítője és majdan koporsója. Vizsgálatában mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a természet tárgyi valóságában az emberi tudat és alanyiság (szubjektivitás) legalább annyira benne van, mint amennyire a mindenség jelen van az emberben. Ezért tárgyaljuk a kozmológiát a filozófiai embertan keretében.”

(Idézetek a könyvből)

A könyv tartalomjegyzéke:

Bevezetés: A kozmológiai antropológia fogalma

I. A megismerésben jelentkező anyagi lét

II. Az élő anyagi létre reflektáló ember

III. Az állati létrendre reflektáló ember

IV. Az önmagára reflektáló ember

V. A kozmosz egészére reflektáló ember