Az ember és az erkölcs

„Az etika a filozófiának az az ága, amely az ész természetes fényében az erkölcsi jelenség végső alapjait kutatva azt igyekszik megállapítani, hogy az emberi cselekvés, illetve az emberi személy milyen belső és külső tényezők alapján válik jóvá vagy rosszá, értékessé vagy értéktelenné.”
(Idézet a könyvből)

„Ha az erkölcsi értéket önmagáért valósítjuk, lényegében az Isten szeretetét viszonozzuk oly módon, hogy e viszonzásban nem a jutalom reménye vagy a büntetéstől való félelem dominál, hanem az ellenszolgáltatást nem váró szeretet. …a lét törvénye – a szentségnek és boldogságnak Istenben való azonossága miatt – olyan, hogy az erkölcsi normáknak megfelelő élet létünk gazdagodásához, személyiségünk egyre teljesebb kibontakozásához, autonómiánk növekedéséhez és boldogságunkhoz vezet. E különös dialektikával kapcsolatban mondja Szent Tamás: minél közelebb van Istenhez valami, annál inkább irányul önmaga megvalósítására (vö. De veritate q. 22. a. 4.).”
(Idézet a könyvből)

A könyv tartalomjegyzéke:

Bevezetés

1. Az értékek világa és az erkölcs

2. Az emberi személy és az erkölcs

3. Az erkölcs alapvető normája

4. Az erkölcsi tett az alapvető norma fényében

5. A törvények, a jog és az erkölcs

6. Az erkölcs társadalmi és történelmi feltételezettsége

7. A szeretet mint az erkölcs mozgatója

8. Az erkölcsi élet

9. Az erkölcs és a boldogság összefüggése