Filozófiai istentan – főiskolai előadások

„A teodicea nem olyan ismeretet közöl, amely korábban ismeretlen és éppen ezért talán közömbös »tárgyat« tár fel előttünk, hanem azt tudatosítja az emberben, hogy háttéri tapasztalata révén mindig és elkerülhetetlenül kapcsolatban van Istennel (akár Istennek nevezi, akár másnak; akár elfogadja, akár megtagadja Őt). Amikor a teodicea Istenről beszél, tulajdonképpen nem tesz mást, mint utólagosan nevet ad a háttéri tapasztalat »tartalmának«, aki az ember számára jelen van még akkor is, amikor az Isten szó eszébe sem jut.”

(A teodicea kiindulási pontja – részlet)

A Filozófiai istentan (Teodicea) nevű tantárgy tételei, AVKF
Turay Alfréd „Istent kereső filozófusok” (Budapest, 1990. SZIT) című tankönyve alapján

1. A teodicea fogalma, kiindulási pontja, feladata és határai
2. Az „ontológiai” istenérv
3. A „mozgásból” vett istenérv
4. A létesítő okok sorából vett istenérv
5. A létezők esetlegességéből kiinduló istenérv
6. A tökéletességi fokozatokból vett érv
7. A célirányosságból vett istenérv
8. Az emberi szellem dinamizmusából kiinduló istenérv
9. Az erkölcsi kötelezettségből kiinduló istenérv
10. Isten teremtő, létbentartó és együttműködő tevékenysége

A Filozófiai istentan (Teodicea) nevű tantárgy tételei c. dokumentum innen letölthető (pdf).

Az előadás prezentációja innen letölthető (pdf).