Benedikt Schwank: János

„János evangéliuma, amely feltűnően különbözik a szinoptikus írásoktól, kihívás a modern történelmi gondolkodás számára. Ugyanakkor erőteljesebben szólít meditációra és megértésre, mint a többi evangélium. Mindkét jogos szemléletmódot figyelembe akarjuk venni.”
(Idézet a Bevezetésből)

A János-evangélium szerzője „pontosan ismeri a Jézus korabeli Palesztina helyi viszonyait, zsidó szokásait és ünnepi kalendáriumát. Ugyanakkor több akar lenni, mint egyszerű történész. Ezért mindig fátyol mögé rejtőzik, amelyet biztonsággal sehol sem tudunk fellebbenteni: úgy mutatkozik, mint egy »tanítvány, akit Jézus szeretett« – állapítja meg Benedikt Schwank, e kommentár írója. A tübingeni Martin Hengel elégségesen igazolta, hogy jól ismerte a Jézus korabeli Palesztinát és kultúrát, kiváló írói adottságokkal is rendelkezett. E kommentár szerzője egy lépéssel tovább megy: belső irodalmi kritériumok alapján arra a meggyőződésre jut, hogy a negyedik evangélium íróját, aki művében Keresztelő János tanúságtevésének folytatója kíván lenni, abban a Zebedeus-fiúban kell látnunk, akit maga az evangélium sosem említ név szerint.”
(Benedikt Schwank: János, Szeged, Agapé, 2001.)

Benedikt Schwank (1923–2016) nemzetközileg elismert bibliatudós és a Szentföld kiváló ismerője volt. Természettudományos jellegű tanulmányainak befejeztével részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban. A háború folyamán több alkalommal is megsebesült, majd fogságba került. Szabadulása után, 1946-ban lépett be a Beuron-i Bencés Apátság szerzetesközösségébe. 1952-ben szentelték pappá. Tanulmányait Maria Laach-ban és a Római Pápai Biblikus Intézetben végezte.1955-től a beuroni teológiai  főiskolán, majd a jezsuiták müncheni főiskoláján tanított. Ezzel a tanári munkával párhuzamosan 16 éven keresztül a téli szemeszterekben, az Újszövetség professzoraként Jeruzsálemben is oktatott.